Sajtó
InfoNet // Sajtó
Az unióban már nem a határok számítanak
2007. November 1.
A tanfolyam Révkomáromban, Salgótarjánban és Jósvafőn zajlott, és a Magyarország–Szlovákia–Ukrajna Szomszédsági Programban, az Európai Unió és a Magyar Köztársaság társfinanszírozásával valósult meg. Mintegy nyolcvan szakembert készítettek fel arra, hogy a 2007–2013 közötti uniós költségvetési időszakban hogyan lehet megvalósítani interregionális programokat uniós forrásokból határok fölötti együttműködéssel. A három nap tapasztalatairól Entz Géza, a Pro Professione elnöke és Domokos Tamás, az Echo módszertani igazgatója beszél.
– Milyen célokhoz igazították a képzést?
– A 2007–2013-as, tehát a jelenlegi uniós költségvetési ciklus programjait ismertettük – kezdi a beszélgetést Entz Géza –, és azokat a technikákat, amelyekkel a helyi szereplők is bekapcsolódhatnak ezekbe a programokba, hogy uniós pénzekhez jussanak határokon átívelő együttműködésükhöz.
– Nem véletlenül választottuk a három helyszínt – mondja Domokos Tamás. – Ezen a három területen újra el lehet indítani a határok fölötti szerves társadalmi fejlődést. December 20. után, a schengeni egyezmény életbe lépésével teljesen új környezet vár ránk. A határ mellett élők gondolkodásának ehhez a megváltozott környezethez kell igazodnia. A képzés szakmai programját úgy állítottuk össze, hogy elősegítse a határon átnyúló társadalmi, gazdasági kapcsolatok fejlesztését, mélyítését, tanítsa és csiszolja az együttműködési kultúrát. A háromnapos tanfolyamot távoktatással és további konzultációkkal egészítjük ki. Megismertettük a résztvevőkkel a 2007–13 közötti uniós költségvetési időszak regionális támogatási politikáját, igyekeztünk, hogy ezt a tudást minél közelebb hozzuk e régiókhoz. A minél kisebb régiókhoz! A megye ennek a szemléletnek már túl nagy egység. A határ két oldalának mikrorégióiban élő emberek vettek részt a képzésen: azok, akiknek együtt is kell majd dolgozniuk. Informális kapcsolatok is születtek közöttük a három nap alatt.
– Hamarosan megszűnik a határforgalom ellenőrzése. Ez mit jelent a gyakorlatban?
– Nagyon jó starthelyzetet az együttműködési kultúra, az együttműködési technikák fejlesztéséhez – mondja Domokos Tamás. – Ha nem lépnek föl erőteljes kezdeményezők, akkor nem várható, hogy az együttműködés elkezdődik.
– Tanítani kell a civil kurázsit is! – szól közbe Entz Géza. – Vannak ugyanis olyan erők, amelyek nem érdekeltek abban, hogy az uniós fejlesztések elinduljanak. És hogy a kurázsihoz legyen háttér, támogatjuk a határ menti együttműködést elősegítő információs hálózatok létrehozását.
– Ezekben a kisrégiókban a nyelvi probléma jelentéktelen, mert többségében magyarlakta területek vannak a határ túloldalán is – folytatja Domokos Tamás. – Ezer más, a korábbi megosztottságból adódó nehézség terheli azonban az együttműködést. Például bizonyos funkciók történelmileg hol ide, hol oda kerültek. Komárom jó példa erre. A tradicionális kulturális intézményrendszer a bal parti Komáromban maradt, ahol ma nagyon kevés a munkalehetőség. A Duna jobb partján, Magyarországon viszont jelentős iparterületek jöttek létre, és bőven vannak munkahelyek. Itt sok szlovákiai magyar dolgozik.
– Lehet majd közös komáromi önkormányzat?
– A fejekben igen – bólint mindkét beszélgetőtársam.
– Ha például Kassa és Miskolc viszonyát nézzük – tér vissza korábbi gondolatához Domokos Tamás –, konfliktusok is lehetnek közöttük. Azzal lehet ezen segíteni, ha elérjük, hogy az ott élő emberek újra úgy tekintsenek erre a térségre, a lakóhelyükre, mint egy organikus egységre. És hogy a határ ott volt és jogilag most is ott van, az ne jelentsen nekik semmit. Oldják meg a környezetvédelmi gondokat, a gazdasági, a kulturális feladatokat, a foglalkoztatási, a szociális ügyeket integráltan, a megyéken belüli mikrorégiók szintjén. Ez a gondolkodásmód egyelőre nagyon hiányzik, a képzés célja a szemléletformálás és -változtatás is volt.
– Az európaszkeptikusok azt szokták emlegetni – mondja Entz Géza –, hogy azelőtt Moszkvába kellett járni, most meg Brüsszelbe és Washingtonba. Ez nem igaz! Moszkva azt mondta meg, mit kell csinálni, Brüsszel azt mondja meg, hogyan. Nem úgy van, mint azelőtt, amikor meghirdettek különböző ügyeket, de mindenki tudta, hogy nem kell komolyan venni. Az Európai Uniónak valóban az a célja, amit hirdet. És ez nekünk is sok lehetőséget rejt magában.
Zelei Miklós
http://www.magyarhirlap.hu/Archivum_cikk.php?cikk=137971&archiv=1&next=0
