Hírek
Legfrissebb - Hírek // Hírek
Képgyártó dinasztia Székelyudvarhelyen
2007. March 20.
Székelyudvarhely elsõ fényképésze a 19. század végén: Ferenczy Lukács /1876-1903 – Várelõ, Árpád u./
Id. Kováts Istvánnal (aki tanítványa, késõbb társa) közösen készített felvételeiken a város elõkelõségeit látjuk a 20. század elsõ évtizedeiben /A vizitképek portréi és a nagyméretû üveglemezek megörökítette polgári világ: a Habsburg Monarchia legkeletibb pontja/
Kováts István napfénymûterme megalakulásától, a város központjában, a Kossuth Lajos u. 24-ben ma is mûködik a Kováts fényképészet, ahol 1906-1942-ig idõs, ezt követõen ifjabb Kováts István fényképészmester dolgozott 1990-ig, jelenleg pedig a család harmadik generációjának tagja, Kováts Árpád várja a megrendelõket.
Id. Kováts István a mesterséget Ferenczy Lukácstól sajátította el, akivel néhány esztendeig közösen vezették az üzletet. A mûterem száz éve áll jelenlegi helyén – megõrizve legnagyobbrészt az eredeti negatívokat, berendezéseket, kellékeket. A képanyag idõben több mint száz év eseményét fogja át, három generáció szereplõirõl, egymástól igen eltérõ életvitelérõl és életlehetõségeirõl tudósít.
Miután a mûterem a „székelység fõvárosában” mûködött, nemcsak a település, de a vonzáskörzetéhez tartozó falvak (Újszékely, Felsõ-, Alsóboldogfalva, Kis- és Nagygalambfalva, Désfalva, Agyagfalva, Bögöz, Mogyorós, Mátisfalva, Bikafalva, Miklósfalva, Kányád, Petek, Derzs, Muzsna, Dálya, Daróc, Fenyéd, Küküllõkeményfalva, Zetelaka, Zeteváralja) lakói is itt fényképezkedtek (egyének, családok, vidéki képviselõtestületek, református dalárda tagjai), máskor a fényképészt hívták ki (templomszentelésre, pópa-látogatáskor – közösségi és privát események alkalmaira).
Székelyudvarhelyen élénk és sokszínû kulturális élet zajlott, amelynek id. Kováts István jellegzetes és meghatározó alakja volt. Részt vett minden jelentõsebb rendezvényen, megörökítésüket olyannyira fontosnak tartotta, hogy a hétvégi kirándulásokra is mindig magával vitte fényképezõgépét. Így Ferenczy Lukács és az õ jóvoltából ennek a korszaknak polgáriasult városi életmódját, változatos élettereit is rögzítette kamerája (református kollégiumi ünnepségeket, orvosi rendelõket, fürdõhelyeket, a Székely Dalegylet színielõadásait, az Iparos Egylet, Kereskedelmi Társulat rendezvényeit, sportmérkõzéseket). A felvételek azt bizonyítják, hogy a sokat emlegetett „európai” kultúra határai a Kárpátok legkeletibb pontjáig húzódtak. A század második felében más történelmi korszak vette kezdetét: élmunkások, kultúrcsoportok, fogyasztási szövetkezetek által rendezett termékbemutatók, úttörõtáborok rendezvényei láthatók fia, ifjabb Kováts István képein.
A földrajzilag és tematikailag változatos, több tízezer darabot számláló gyûjtemény felvételei a történettudományok különbözõ területein kutatók számára válhatnak adatforrásokká: egyrészt, mint a magyar nyelvterület legkeletibb pontján élõ etnikai csoport történetének vizuális dokumentumai, másrészt, mint egy polgáriasult életformához szervesen kötõdõ mesterség tárgyi produktumai. Mindkét vonatkozásban újdonságot jelentenek, hiszen a székelység életének képileg alig, vagy egyáltalán nem ismert részleteit ismerhetjük meg, mint ahogy a Kováts-dinasztia tevékenysége (szakmai teljesítményeik) is ismeretlenek a hazai fotótörténetben, boldogulásuk pedig – mint egy-egy professzionális fotográfusi életút az adott, ill. különbözõ történelmi korszakokban – modell értékû.
A gyûjtemény rendezésére, tudományos feldolgozására eddig nem volt lehetõség, viszont a negatívok mostoha tárolási körülményeibõl adódó veszélyeztetettség miatt egyre sürgetõbb lett: a digitális másolatok készítése jó néhány esetben az üveglemezekrõl levált emulziók megsemmisülés elõtti rögzítését tette lehetõvé.
A kiállítás és katalógus révén a nagyközönség megismerheti a már jegyzékbe vett, és ebbõl válogatott képanyagot (a mûterem történetének leírásával kiegészítve); ezáltal a tudományos kutatás számára is hozzáférhetõvé válhat – mint a kutatás forrása, továbbá tárgya (fotó- ill. helytörténet iránt érdeklõdõ diákok segítségével az értékmentõ munkát szakmai segítséggel és irányítással gyorsítani lehet).
Mindezek hozzásegíthetnek majd ahhoz, hogy a fénykép – amely a 20. századi székely történelem megismerésének nélkülözhetetlen eszköze – a kulturális örökség részévé váljon. Nagy eredmény lenne, ha id.Kováts Istvánt, mint Haáz Rezsõ méltó kortársát, ifjabb Kováts Istvánt, mint ennek a munkának a folytatóját, s fiait, mint a kollekció tudatos megõrzõit – a kulturális örökség létrehozóiként tartaná majd számon a történelmi emlékezet.
A Pro Professione Alapítvány a képek szkennelési költségeinek támogatásával járult hozzá a gyûjtemény anyagának feltérképezéséhez.
Forrás:
dr. Fogarasi Klára
néprajzkutató – fotótörténész
