|
A tanfolyam Révkomáromban, Salgótarjánban és Jósvafõn zajlott, és a Magyarország–Szlovákia–Ukrajna Szomszédsági Programban, az Európai Unió és a Magyar Köztársaság társfinanszírozásával valósult meg. Mintegy nyolcvan szakembert készítettek fel arra, hogy a 2007–2013 közötti uniós költségvetési idõszakban hogyan lehet megvalósítani interregionális programokat uniós forrásokból határok fölötti együttmûködéssel. A három nap tapasztalatairól Entz Géza, a Pro Professione elnöke és Domokos Tamás, az Echo módszertani igazgatója beszél. |
|
– Milyen célokhoz igazították a képzést?
– A 2007–2013-as, tehát a jelenlegi uniós költségvetési ciklus programjait ismertettük – kezdi a beszélgetést Entz Géza –, és azokat a technikákat, amelyekkel a helyi szereplõk is bekapcsolódhatnak ezekbe a programokba, hogy uniós pénzekhez jussanak határokon átívelõ együttmûködésükhöz.
– Nem véletlenül választottuk a három helyszínt – mondja Domokos Tamás. – Ezen a három területen újra el lehet indítani a határok fölötti szerves társadalmi fejlõdést. December 20. után, a schengeni egyezmény életbe lépésével teljesen új környezet vár ránk. A határ mellett élõk gondolkodásának ehhez a megváltozott környezethez kell igazodnia. A képzés szakmai programját úgy állítottuk össze, hogy elõsegítse a határon átnyúló társadalmi, gazdasági kapcsolatok fejlesztését, mélyítését, tanítsa és csiszolja az együttmûködési kultúrát. A háromnapos tanfolyamot távoktatással és további konzultációkkal egészítjük ki. Megismertettük a résztvevõkkel a 2007–13 közötti uniós költségvetési idõszak regionális támogatási politikáját, igyekeztünk, hogy ezt a tudást minél közelebb hozzuk e régiókhoz. A minél kisebb régiókhoz! A megye ennek a szemléletnek már túl nagy egység. A határ két oldalának mikrorégióiban élõ emberek vettek részt a képzésen: azok, akiknek együtt is kell majd dolgozniuk. Informális kapcsolatok is születtek közöttük a három nap alatt.
– Hamarosan megszûnik a határforgalom ellenõrzése. Ez mit jelent a gyakorlatban?
– Nagyon jó starthelyzetet az együttmûködési kultúra, az együttmûködési technikák fejlesztéséhez – mondja Domokos Tamás. – Ha nem lépnek föl erõteljes kezdeményezõk, akkor nem várható, hogy az együttmûködés elkezdõdik.
– Tanítani kell a civil kurázsit is! – szól közbe Entz Géza. – Vannak ugyanis olyan erõk, amelyek nem érdekeltek abban, hogy az uniós fejlesztések elinduljanak. És hogy a kurázsihoz legyen háttér, támogatjuk a határ menti együttmûködést elõsegítõ információs hálózatok létrehozását.
– Ezekben a kisrégiókban a nyelvi probléma jelentéktelen, mert többségében magyarlakta területek vannak a határ túloldalán is – folytatja Domokos Tamás. – Ezer más, a korábbi megosztottságból adódó nehézség terheli azonban az együttmûködést. Például bizonyos funkciók történelmileg hol ide, hol oda kerültek. Komárom jó példa erre. A tradicionális kulturális intézményrendszer a bal parti Komáromban maradt, ahol ma nagyon kevés a munkalehetõség. A Duna jobb partján, Magyarországon viszont jelentõs iparterületek jöttek létre, és bõven vannak munkahelyek. Itt sok szlovákiai magyar dolgozik.
– Lehet majd közös komáromi önkormányzat?
– A fejekben igen – bólint mindkét beszélgetõtársam.
– Ha például Kassa és Miskolc viszonyát nézzük – tér vissza korábbi gondolatához Domokos Tamás –, konfliktusok is lehetnek közöttük. Azzal lehet ezen segíteni, ha elérjük, hogy az ott élõ emberek újra úgy tekintsenek erre a térségre, a lakóhelyükre, mint egy organikus egységre. És hogy a határ ott volt és jogilag most is ott van, az ne jelentsen nekik semmit. Oldják meg a környezetvédelmi gondokat, a gazdasági, a kulturális feladatokat, a foglalkoztatási, a szociális ügyeket integráltan, a megyéken belüli mikrorégiók szintjén. Ez a gondolkodásmód egyelõre nagyon hiányzik, a képzés célja a szemléletformálás és -változtatás is volt.
– Az európaszkeptikusok azt szokták emlegetni – mondja Entz Géza –, hogy azelõtt Moszkvába kellett járni, most meg Brüsszelbe és Washingtonba. Ez nem igaz! Moszkva azt mondta meg, mit kell csinálni, Brüsszel azt mondja meg, hogyan. Nem úgy van, mint azelõtt, amikor meghirdettek különbözõ ügyeket, de mindenki tudta, hogy nem kell komolyan venni. Az Európai Uniónak valóban az a célja, amit hirdet. És ez nekünk is sok lehetõséget rejt magában.
|
